Image
Top
Válassz...
2018.03.22.

A Fényhangszer #1

Megpróbálom tömören összefoglalni a dolgokat.

Az egész problémakör valószínűleg a színes képrögzítés és megjelenítés kezdetével született meg.

Az 1920-as évek végén állt neki William David Wright és John Guild a kisérleteknek. A feladat az volt, hogy a matematika nyelvén megfogalmazzák, hogy az emberi szem miként érzékeli a látott színeket. Három különböző hullámhossz tartományra érzékeny csap fajta van benne, amelyek kb. az alábbi grafikon szerint működnek:

Az emberi szem csapjainak érzékenysége a különböző hullámhosszokon

Le is írtak gyorsan egy egyenletet, amit CIE1931 xy színtérnek hívnak, s a keverékszíneket lehet vele pontosan meghatározni. Ez csak azért fontos, mivel ma is jellemzően ez van használatban.

A CIE1931 koordinátarendszere

Ebben a koordinátarenszerben az x,y értékekkel és plusz még a luminancia értékkel, amit szellemesen a nagy Y jelöl, meghatározható az összes elképzelhető szín, így ebben a rendszerben egy szín az Yxy három értékkel írhatóak le. Ezek abszolút értékek.

Feltűnhet még, hogy hiányzik a “fehér” szín.  A helyzet az, hogy a fehér megállapodás kérdése csupán, hogy pontosan mit nevezünk annak, a fenti ábrán a színhőmérséklet szerinti meghatározott vonalra esnek azok. 

Van még egy fontos kutatás, amely azt derítette ki, hogy melyek azok a színek, amelyek matt felületről visszeverődve megkülönböztethetőek az emberi szem számára. Ezt Michael R. Pointer végezte el, s ezért is hívják azt Pointer színterének, azaz Pointers’s gamut-nak. Ezt mindenki komolyan veszi, hiszen a végső cél olyan kijelzőt gyártani, ami képes ezeket maradéktalanul megjelníteni.

Pointer színtere

Ez eddig tiszta ügy, milyen szép is lenne, ha a képek és videók is ebben a rendszerben lennének kódolva… Minden egyértelmű lenne… De nem, mert jellemzően RGB-ben vannak meghatározva a pixelek értékei….

S minden probléma innen kezdődik! Ha RGB értékekkel van megadva egy szín, akkor tudni kellene hogy pontosan melyik szín is az R, a G, s a B, mert azok, s azok keverékei csak akkor rekonstruálhatóak. Sőt! még azt is tudni kéne, hogy az RGB 255,255,255, azaz a “fehér” micsoda, s milyen intenzitású! Nem egyszerű a helyzet!

Több-kevesebb szerencse, hogy vannak arra törekvések és ajánlások, hogy mik legyenek azok. Az egyik, s számunkra legfontosabb az sRGB, illetve a REC709-es az, s szerencsére az R,G,B alapszínek mindkettőben ugyanazok!

Az sRGB/REC709-es színtér

A fenti ábrán eltűnődve észrevehető, hogy a fehér háromszög sarkai az RGB alapszínek. Értelemszerűen a háromszög területén belüli színeket lehetséges kikeverni ebben a rendszerben azokból. Szembeötlő azonban, hogy az emberi szem által látható felületről visszaverődő színekből(Pointer’s gamut) mennyit nem tartalmaz, de ez egy másik problémakör.

Jelen pillantban, mivel jellemzően a REC709-es szabvány még az életünket meghatározó, így arra koncentrálok.

Mindig megmosolyogtató, amikor netes fórumokon olvasom, vagy beszélgetések közben előjön az, hogy ennek, vagy annak a TV-nek, monitornak szebb a képe! SZEBB!?! Nem értelmezhető a dolog . Nincs szebb, vagy csúnyább….Vagy megfelel a szabványnak, vagy nem.

A gond az, hogy egyetlen kijelző esetében sem esnek egybe az RGB főszínek a szabvány által meghatározottakkal. Így alapból az nem is felelhet meg a szabványnak.

Vegyük például az Asus Filpbook-omat, amin írok éppen. Ennek alább a színtere, ami számomra meglepően nagy területét fedi le az sRGB színtérnek(szaggatott vonal).

Asus ux360ca színtere

Ezen jól látható, hogy nem fedi le az sRGB háromszögének teljes területét, valamint ki is lóg belőle, tehát egyik alapszín sem lesz szabványos.sem a piros, sem a kék, sem a zöld nem olyan, amilyennek lennie kellene…. mások egy kicsit, kevésbé szintelítettek, szaturáltak.

Alább egy gyökeresen másik állatfaj képviselője, egy Sony Oled monitor.

Sony Oled Gamut

Ez egy Wide Gamut-nak nevezett kijelző, ami bőven nagyobb szaturációkat tud megjeleníteni, de a gond is pont ebből fakad. Egy Rec709/sRGB színtérre tervezett képet ez sem tud hűen alapból megjeleníteni, minden sokkal színtelítetteb lesz, sőt minden eltolódik a zöld felé…

A kijelző, amivel dolgozunk, az a mi hangszerünk. S mint minden hangszertől, s az azon játszó zenésztől elvárható az, hogy az eredeti művet a kotta szerint helyesen megszólaltassa, a hangszerének felhangolva kell lennie, különben csupán egy ocsmány káosz szólal meg rajta. Ugyanígy a képekkel a hangolatlan monitorokon….

A lehetséges megoldásokról hamarosan!

Zárszónak álljon itt egy hosszú órákon át igazán rosszul profilozott monitor eredménye…. (igen én követtem el, meg a bekapcsolt screensaver….)

képaláírás nélkül….

 

Submit a Comment